Forráskút tipikus alföldi homokhátsági tanyás település, a Szegedet és Kiskunmajsát összekötő út mentén terül el, Szegedtől 23 km-re. Területe 3664 ha, a település lélekszáma 2200fő.
Átokháza dűlőben - melynek nevét a nyelvtudomány az Altuk kun családnévből származtatja - már a 18. században szállásokon gazdálkodtak, majd a 19. század elejére sűrűn lakott tanyasor bontakozott ki. Dorozsmai gazdáknak voltak errefelé földjeik, akik lassan kitelepültek ide, - hasonlóan alakult ki Bordány (régi neve Kistemplomtanya), Üllés (régen Árpádközpont) és Zsombó is. (A 19. Században még szigorúan büntették, akik a meghatározott időnél tovább a tanyai szálláson maradtak - ugyanis így próbáltak meg kibújni az adófizetés alól - ezek a személyek 25 pálcaütést is kaphattak. Később enyhült a szigor, ez lehetővé tette a tanyaközpontok kialakulását, fejlődését.) Forráskút tanyaközpont lakói 1906-ban egy kis templomot is emeltek közadakozásból.

A határ másik része külső csordajárás volt (erre utal a Gyapjas dűlő neve is = itt gyapjas állatot, juhot tartottak valamikor), amit a 18. század végén parcelláztak fel és kezdtek megművelni. Előtte vadvizes, nádas és vízforrásos területekből állt, melyről az itt futó dűlő, majd arról a település is a nevét kapta. A dűlőben a Sija patak folyt, ez a patak a Pest megyéből lefolyó vadvizek levezető medre volt. A kiszáradt meder még jó ideig jelezte a patak egykori helyét. Élt egy hiedelem mely szerint a templom kapujában álló - mára kiszáradt - kút vize volt az egyetlen iható víz a környéken. Kiskundorozsma határvidékéből önálló községgé 1950. január 1.-én vált.

Egyéb fontos évszámok a község életében:

1. 1950. január 1-től 1977március 31-ig önálló község.
2. 1977. április 1-től 1988. December 31-ig Üllés társközsége.
3. 1989. január 1-től ismét önálló község.

Népességének jelentős része élelmiszertermeléssel foglalkozik. A mezőgazdasági termelés rendkívül sokrétű a településen, zöldség, gyümölcs és szőlőtermesztés is jellemző. A szőlőtermelő gazdák 1995-ben Hegyközségbe szerveződtek. Forráskúton az alföldi tájborok a jellemzőek: Kövidinka és a Kékfrankos. (Állatállománya jelentősen csökkent az elmúlt tíz évben. A levegő átlaghőmérséklete 17 C fok feletti, páratartalma alacsony, nyári időszakban
64 % alatti. A napsütéses órák száma évente átlagosan meghaladja a 2000 órát. Az uralkodó szélirány nyugat-északnyugati, de gyakran előfordul az észak-keleti és déli szél is. A sokszor viharos erejű - böjti szelek - homokverést okoznak a száraz homokon. A település talajára a gyenge termőképesség, a rossz vízgazdálkodás a jellemző, fő természeti kincs a termálvíz. A település tengerszint feletti magassága 120 m.) A község területén működik az országosan ismert FORRÁS GÉPEK mezőgazdasági gépgyártó műhely.

A község központjában, a parkban a II. világháború hősi halottjainak állított emlékmű látható. Forráskúton egyetlen műemlék épület található, az 1906-ban épült római katolikus templom.
A templom búcsúja "Jézus mennybemenetelének ünnepén", a pünkösd előtti vasárnapon van. Élt egy néphagyomány, mely szerint (a tatárjárás előtt) már állt itt egy templom, amely elsüllyedt, de jeles napok éjszakáján (Szt. György, Szt. István, Szt. Mihály), éjfélkor a beavatottak még hallhatják a harang kongását.

Évente megrendezésre kerülő helyi hagyományőrző mulatságok közül külön említést érdemel a Tuskóhúzás, az Aratóbál, a Szüreti Mulatság, a Lovas nap, és az augusztus harmadik szombatján megrendezésre kerülő Forráskúti Falunap.
A község nyugati határán elterülő mesterséges tó egész éves horgász lehetőséget biztosít.

Az országalmát tartó kígyó, mely a Dorozsma-nemzetség címerállata, arra az időre emlékeztet, amikor a tatárjárás előtt ez a nemzetség volt a környék birtokosa. A kígyó torkát erősen markoló kéz az e tájon megtelepedett kunokra utal. A török kiűzése után idetelepített számos határőr családra emlékeztet a szablyát markoló kéz. A vízjárta zsombékos vidéket, melynek többlet vizét a Sia-patak vezette el, a hullámos ezüstpólya jelképezi. A pajzstalp közepén megdőlt amforából kiömlő víz a község mai elnevezésére utaló források jelképe. A harang egyik jelentése a település egyházas mivoltára utal, a másik a néphagyomány szerint elsüllyedt templomot jelképezi. A sisak a község hősi halottaira emlékeztet.